Éjszakába nyúló endurozás (Erdélyi Szigethegység, Románia) 10.06.12

 

Majd Damis felé tartottunk, nagyon szép a táj, érdemes arra motorozni, szűz aszfalt van végig Belenyesig, és szinte forgalommentes volt. 

Szoval, Les felé kellett volna letérnünk, Damis után a terv szerint a következö allomáshoz.  Minthogy a térkép és a gps is csak a föbb utakat ismerte, szóval a technika nem tudta megmondani, hogy hol a pékben kell letérnünk, megálltunk megkérdezni pár helybelit. Az egyik válasz a szokásos volt a kérdésra hogy merre tudnank atkellni Leshez ("tudjátok a kereszteződésnél nem mentek Rosia felé, hanem balra az erdészházhoz"), de aztán az egyik helybeli beirányított minket a helyes erdei útra. Állitólag az Lesre visz és már két motoros ment elöttünk, és mi láttuk is nyomaikat. Nagyon kellemes laza kavicsos, poros út vezett az erdőbe, amíg el nem "romlott" teljesen.
Egy adott ponton megalltunk ahol elég frankó már már hardos beütésű út volt ami vitt tovább.

Szemmel, (az én szememmel) elegge betojatós út vezetett volna tovább felfelé. Sergiu felsétált és 

közölte, hogy mi (ocs és én) nem tudunk oda felmenni az aszfaltos endurógumikkal, aztán minket is feltessékelt hogy vegyük szemügyre az utat.
Addig addig dumáltunk róla amíg eltelt egy csomó idő és többet filóztunk a szitun ahelyett hogy nekiálltunk volna. Sergiu NX-ének hátsó kerekén volt bütykösgumi, így ő nekiprobálkozott.

Mikor visszajött közölte, hogy nagyon nehéz az útszakasz és csak hosszas kínlodással tudnánk csak feljuttatni a motorokat mi hárman szépen sorra. Aztán ott volt az a tény is, hogy nem tudtuk biztosra hova vezet, milyen messze van Les és a benzinünk is limiten volt.

Végül visszafordultunk. Eléggé lefáradtunk az ottani útszakasztól és a melegtől, tehát úgy döntöttünk visszamegyünk tankolni Belényesbe, mert azt tudtuk hogy nagyjából 25km-re van.  

Mivel eseteledett már, le kellett mondjunk Lesről és Draganról, igy hazafele menetre más uticélt tűztünk ki hirtelen. A Belényes-Várad országűt helyett a Belényes-Vércsorog (Vârciorog) felig aszfalt félig erdészeti utat választottuk, de csak mert Sergiu nagy lelkesen ajánlotta azt az útszakaszt kellemes tapasztalatai alapján. Miutan megtankoltunk, és kifújtuk magunkat Belényesben, Vércsorog felé vettük az irányt. Mire az erdoben vezető úthoz értünk már erősen szürkült.

Az erdészeti út teljesen jó volt, saras, vizes, száraz, poros, kavicsos, és ismét saras, köves, vizes stb... Már egészen sötét volt az erdőben, amikor egy komoly akadályba ütköztünk, az úton egy 20-25 méter hosszú fa fekudt keresztben, elég vastag ágakkal.

Elsőre sehogysem tudtunk átkelni, se megkerülni. Megpróbáltuk megmozdítani, ágakat letördelni és aztán a fiúk :) nekiálltak bicskával fát vágni :)), én eközben boklásztam a sötétben hátha mégis meg lehetne kerülni a problémát. Teljesen sötét volt, az orrunkig sem láttunk már, csak a motorok reflektorai biztosították a fényt. A fiúk végül feladtak a favágást :) és más taktikához folyamadtak.

Átbujtattk a motorokat az ágak alatt és átemelték őket az ágakon... huh... biztos ott töltöttünk nagyjából másfél órát (gps egyetért. ocs). Úgy volt, hogy a motoros túra után meg bulizni is megyünk, de mire kiszabaditottuk magunkat onnan már fél tizenkettő körül járt az idő.

Teljesen lefáradtunk, még egy elhagyatotabb útszakaszrol lemondtunk hogy hamarabb hazaérjünk, így kb egyórára már Nagyváradon is voltunk.

Jó volt. És ez a lényeg.

 

Remélem elnézitek ha helyesirási hibát találtok, vagy ha valami nem teljesen tisztán van megfogalmazva. :) Mostmár le kéne feküdjek. (kicsit belenyúltam. ocs)

Remélhetoleg videó is lesz.. ha lesz. (sajnos csak egy ertékehető lett. hamarosan linkelem ocs)