A tali képekben: http://dr350.bnet.hu/hu/image/tid/11
Reszletesebben: http://www.endurozz.extra.hu/2008-03-28/
Élménybeszámoló Taki tollából...
1. Nap Dabas-Szeged
A terv:
A találkozó 11 előtt lenne a Dabas-Sári templomnál... vagy ha nagyon akarjuk akkor a dabasi MOL kútnál 10:50 (a régi 5-ön a rendi helytől Pesttől távolodva még kb. 5 km...), mert gondolom mindenki tele tankkal akar indulni... A lényeg: a templom előtt 11-kor fel fogunk tűnni... Ha valaki nem tudja tartani a templomos, teletankos 11 órás randit az feltétlen küldjön sms-t... A következő legkorábbi tankolási lehetőség Orgoványon lenne a MOL kútnál kb. 120-130 km.. ezután elvileg már csak Szegeden tankolnánk, de lehet, hogy Zsanán még megállunk... az ismét 100 km körül lenne. Ha nem bírjuk Orgoványig, akkor végszükség esetén előbb is tudunk tankolni, de arra kérek mindenkit, hogy amikor átkapcsol tartalékra SZÓLJON!!!!
Útközben nem fogunk állat tempót menni, nem fogjuk magunkat teljesen széthajtani, de azért nem kell félni - elaludni sem lesz lehetőségünk... már csak azért sem, mert az alföldi viszonyokhoz képest azért megpróbálok minél eseménydúsabb nyomvonalat lekövetni... Így igaz, hogy mindösszesen 230 km-t tervezünk és a teljesítéshez 7 teljes órán lenne, de ebből ne vonjál le elhamarkodott következtetést... :-) Ettől függetlenül én reménykedem egy legkésőbb 5 órás szegedi érkezésben...
A nyomvonal eleje lesz a legütősebb - de ugye akkor leszünk a legkipihentebbek. Arra kérnék mindenkit, hogy úgy jöjjön, hogy nem az a célunk, hogy megmutassuk egymásnak, hogy ki itt a Jani... csak ésszel!! Sok pihenőt nem tervezek... egy-két olyan hely lesz, ahol megállunk kicsit motorozni.. állatkodni... a pisi és kaja igényeket ekkor próbáljátok kielégíteni... Tervezetten nem lesz pisi/kaja megálló. Reggel reggelizz otthon... ebédre könnyen kézre álló egy kiflis kajcsit csomagolj (abból akár többet is!), amit egy-egy lassításnál előkapsz és lenyomsz... Vacsizni már Szegeden fogunk...
Szerintem holnap azért nem lesz olyan nagyon-nagyon meleg, így én például egyáltalán nem viszek magammal vizet, de aki sűrűn iszik az hozzon... A benzinkutakon (7-kor otthon, 11-kor dabason, 14-kor Orgoványon, 17-kor szegeden) úgy is lesz mód folyadék bevitelre...
A megvalósítás:
Hajnali 6-kor ébredve, motorra pattanva nyargaltam Sadához a dorozsmai templomhoz, ahol is egy gyors kézfogás után már repültünk is tovább, hogy Rudót Kisteleken összeszedjük...
Szóval mentünk... a randi helyen Rudó már várt minket – megtankolva, felpakolva... Persze Sada azonnal és nyomba tankolásra vágyott és ha már ott vagyunk, akkor a keréknyomást is megnézte volna... és ezt a sort még most is folytatná, ha egy gázfröccsel belé nem fojtom a szót... ;-) Eddig kövön jöttünk, várva hogy egy kicsit felmelegedjen az idő, meg a Szegedet ölelő csatornákat is könnyebb volt így magunk mögött hagyni. De így 20 km-t eltávolodva izibe letértünk az aszfaltról és homokutakon folytattuk az utunkat Kecskemét irányába... Nem mentünk gyorsan, de folyamatosan közepes tempóval, szinte csak a kereszteződésekben lassítottunk egy kicsit és Pusztaszer, Pálmonostor, Gátér, Kiskunfélegyháza háza feltűntek, eltűntek... és máris megjelent előttünk a kecskeméti szélmalom...
Itt kimentünk a főútra átvágandó a városon... Abban bíztunk, hogy megússzuk igazoltatás nélkül, mert az egyik motor műszaki állapota és papírozása is hagyott némi kívánni valót maga után... :-)
Ezek után mondanom sem kell, hogy Kecskeméten legalább 3 helyen találkoztunk a jarddal... Szerencsére épp dolgoztak, így nem volt idejük velünk foglalkozni....
A várost elhagyva ismét letértünk terepre és téptük a gázt Ladánybenére, hogy ott felvegyük az Aprilia Tuareggel jövő KisTakit, aki a 70 köbcentis tuning motorjával szerette volna legurulni legalább a pénteki napot és a napvégén meglátva, hogy milyen is volt a táv teljesítése eldönti majd, hogy a hárdosabb erdélyi túrára kijöne-e... Kecskemét, Méntelek, Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene... KisTakiéknál szinte nem is lassítottunk... siettünk a dabasi randira, mert nem lett volna túl szerencsés ha épp mi késünk... Végig a táborfalvai lőtéren, szépen gyorsan, mint csillag megy az égen... Valahol itt kezdte a DRZ-m hogy lassításkora nem csak a fordulatot vette visszább, hanem a gyújtást is... - le-lefulladt... L
Dabasra érve egyre kellemetlenebb lett a szitu, mert ugye direkt megkértem mindenkit, hogy nézze át a motorját, hogy ne útközben kelljen szerelgetni... és tessék... épp az én nagyon megbízható motorom kezdett el rakoncátlankodni... Dabason a tankoláshoz igyekezve megálltunk a helyi Yamaha kereskedés előtt, hogy hátha vállalják a mocim helyi érzéstelenítéssel egybekötött javítását... persze, hogy nem vállalták... tele vannak munkával... No, mindegy – gondoltam... - vettem egy gyertyát, ha majd nagyon nagy gond lesz, akkor valahogy csak kicseréljük... Bíztam Bene Robiban, hogy ő csak hoz magával egy gyertyakulcsot, hisz nem volt még olyan guruláson, ahol nem kellett volna neki gyertyát cserélnie...
De a DRZ másképp gondolta... a szalon elől már indulni sem akart... Vissza a boltba... veszünk gyertyakulcsot is... :-)) De szerencsére csak megesett az eladó szíve rajtunk és útbaigazított a szervizük felé... Áttolva a motort – nem örültek nekünk... „Ha hajlandóak vagytok szerelni, adunk hozzá szerszámot....” Hát persze, hogy hajlandóak vagyunk... bár rólam köztudott, hogy nem értek a motorokhoz, de a szükség nagy úr... A lényeg: lebontva a motort tapasztaltuk, hogy a tegnapi mosás következtében a gyertya környékén annyi víz halmozódott fel, hogy valószínűsíthetően ő okozott zárlatos problémát... A leeresztő nyílást megtisztítottuk... és lőn csoda... Elsőre indul és szépen jár... Hogy mi milyen ügyesek vagyunk... :-)
Még szerencse, hogy egész úton hajtottam a bandát, így egy gyors tankolás után épp 11-re értünk a megbeszélt randi helyére... ahol már sok-sok motor várt reánk... Sőt, ahogy elnéztem már-már kezdtek idegesek lenni... :)
Egy nagyon gyors beszélgetés, bemutatkozás után máris az események közepébe vágtunk. Motorra és goooooo.... Sajnos ez a gyors indulás nem mindenkinek jött össze, mert Ess-nek csak pár kilométer után tűnt fel, hogy reggel még egy nagy táskával indult... most meg sehol semmi... vissza.... :) Szóval kicsit darabosan, de végül csak elindultunk... és meglepődve tapasztaltuk, hogy a megelőző napok esőzésének egy-két nagyobb tócsától eltekintve szinte nyoma som volt – szállt a por mint állat... elvakítva szegény endurósokat... Ezért aztán csak nagyon széthúzva tudtunk haladni, de a már jól bevált „csak a mögötted lévőre figyelj” technikával egész jól sikerült még így is haladnunk... Pedig a létszám sem volt kicsi, hiszen terepen a 11 fő már nagy csapatnak számít. Nem beszélve arról, hogy igazából mi sem voltunk összeszokva és a motorjain között legalább akkora különbségek voltak mint a motorosok között... ;-) Mindettől függetlenül szépen és már-már egyenletesen sikerült haladni. Kívülről szemlélve már-már csapatot alkothattunk...
Igazából nem rabolnám az időtöket azzal, hogy az út részleteivel fárasszalak benneteket – itt a szavaknál sokkal többet mondanak képek és a videó – nézzétek meg azokat és irigykedjetek!! Mi, akik ott voltunk nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, még akkor is, ha a végére nagyon-nagyon el is fáradtunk... :)
Csak egy-két jellemzőbb szakaszról ejtenék egy-két kóbor gondolatot...
Először is megemlíteném azt a szakaszt, amely a saras részből kiérve következett, ahol is én egy kényelmes tempót gurultam, amikor is megütötte a fülemet egy mélyen doromboló motor zaja … nem szoktak ennyire a seggemben jönni... :) Oké-zsoké... akkor húzzuk neki... :) Így esett, hogy Robi unszolására az első harckocsik általa szépen letaposott és megfelelő tempónál ugratókká taposott úton gurultunk egy igen jót... A dübörgő gépek zaja, a füled mellett süvítő szél... a messze dobó bucka... az ívesen alánk szökő kanyarok... ej be jó is volt mindez... ugye Robi? :)
Aztán az a bukkanó, amely hatalmasat dobott a drz-n … nagyon kellemes volt.... Be kár, hogy kicsit minden terhelésnél nyílalt a könyököm...
Amikor megálltunk, hogy megvárjuk, hogy leszálljon a por... és a leszálló por mögött szépen sorban megjelentek a homokbuckákon, mint hullámzó tengeren bukdácsoló kis fregattok a DR-ek... felejthetetlen látványt nyújtottak...
Az örkényi lő-dombon mindenki kiélhette homokozós hajlamait... Homok volt dögivel és még feljáró is akadt, és igaz, hogy mire odaértünk (20 km??) már elég jól elfáradt az a társaság, de azért kisebb unszolásra csak neki futott egy-két elvetemült motoros a dombnak, mert ugye ha már ott van – akkor arra illik fel is menni... :-)
Nekem kifejezetten tetszett, amikor a Zsore és Rudó páros unszolására a szokásosnál már egy kicsit gyorsabb tempót gurultunk és a három motor mint egy jól zsírozott gépezett száguldott át az Alföldön... Amikor a „hullámvasút” lábakat és futóművet próbáló szakaszán mellém sorolt a Szuper Enduró még kicsit kételkedtem benne, így csak visszafogottan emelgettem át a drz elejét egy-egy ütősebb bukkanón... aztán látva azt a laza eleganciát, ahogy a nagy bálna teleszkópjai szinte kisimítják az utat a nagy dög alatt egyre gyorsabb tempóra ragadtattam magam... és a végére már-már versenytempóban robbantunk ki ezen szakasz végére... és az elégedett mosolyt az arcunkon csak szélesedett, amikor Rudó is becsapódott közénk... Hát igen... jó buli volt... és szépen jöttek a többiek is, akik termesztésen nem a tempó miatt maradtak le, hanem azért mert az általunk kavart portól esélyük sem lett volna előbb jönni... de így legalább mindenki a saját tempóját motorozhatta... Szóval ez volt az a szakasz, ahol kénytelen voltam egy kis pihenőt beiktatni, hogy a levegőhöz jussunk... J
Aztán megérekeztünk Orgoványra, hol egy nagyobb pihit tartottunk – Zsorétől és Logentől (akivel ez ideig keveset foglalkoztam, de azért persze ő is nagyon ügyesen gurult ám!) érzékeny búcsút vettünk és mentünk tovább Tázlár irányában... Rudó végre kitörhetett Zsore által kavart porból és besorolt másodiknak, igazán agresszív tempót próbált diktálni, de erre én nem mindig voltam vevő... mert ugye öregember nem gyorsvonat... :)) De azért a Kiskunsági Nemzeti Park határán húzódó szakaszon egy kifejezetten jót gurultunk...
Tázláron levált tőlünk Török Zoli, aki immár másodszor tisztelt meg részvételével minket, és aki a többiek elmondása alapján nagyon jól motorozott, sajnos én személyesen nem nagyon találkoztam vele, mert az élen motorozásnak is vannak hátrányai... No, épp ezt orvosolandó – meg látva, hogy már mindenki arca hót koszos, csak az enyém nem... előre engedtem Rudót – ezt a környéket úgyis úgy ismeri, mint a tenyerét... És tényleg... :-) Rudó szinte toronyiránt vitt át minket Zsanára egy kifejezetten élvezetes, valódi endurós nyomvonalon, ami már-már felüldűlés volt ennyi úton gurulás után.
Zsana után jelezte a kis enduró, hogy 7e fordulat után darabos lett a tuareg és így nem bírja a tempót... dicséretére legyen mondva, hogy ezidáig véletlen sem volt vele semmi gondunk... mondhatnám, hogy leesett állal néztük, hogy a kis köbcenti szinte semmilyen hátránnyal nem bírt ezen a guruláson... Szóval az ő érdekében kitessékeltük aszfaltra – majd Szegeden összeszedjük alapon...
A többiekkel még beiktattunk egy-két endurósabb szakaszt, csak a rend kedvéért és este 6 előtt kényelmesen gurulva érkeztünk meg a szállásra, ahol RedMary már tárt karokkal várt minket...
Sajnos a szállásról nem tudok véleményt alkotni, mert engem az asszony nem engedett el... :-)) De biztos nem lehetett annyira rossz, mert a reggel 7 órás indulást a fiúk szépen átaludták... :-))
De ez már a következő nap története lesz....
2. Nap Szeged-Arad (hárdozás)
A tegnapi kimerítő nap után tök egyszerű volt reggel felkelni...
Így aztán reggel, ahogy sikerült kipattanni az ágyból máris a kocsi előkészítésének láttam... igyekeztem keményen, abban bízva, hogy Polya el fog késni és akkor lesz okom itthon felejteni... :)
De Balázs szokásaitól totál eltérően időben megérkezett... így máris adva volt a nap kérdése: Hogyan fogunk három motort felpakolni az amúgy két motornak is néha szűk utánfutómra... De hát, ugye "ha meg sem próbáljuk, akkor esélyünk sem lesz kudarcot vallani" alapon... megpróbáltuk... és ügyesek voltunk - simán felraktuk a három mocit...
Reggel hétkor már a tervekhez híven úton is voltunk... nagyon bíztam benne, hogy nem nagyon maradtunk le a motoros csapattól, de szerencsére Sada negyed nyolckor megnyugtatott, hogy nem kell félni, még el sem indultak... :( Jellemző...
Felhívtam Botondékat is, akik ellenben arról tájékoztattak, hogy ők már kb. félórája úton vannak... Szépen szét szakadt a csapat...
No, mindegy - a lényeg, hogy legalább úton vagyunk...
Haladunk...
Szépen...
Egészen a határig, ahol is az útlevelek, személyik előkészítésénél derül ki, hogy Sanyika ideiglenesen meghosszabbított személyivel szándékozik átlépni velünk a határt... alaposabban szemügyre vettük a hivatalos papírját és mivel azon csak magyar nyelvű szöveget találtunk, lekezdtük felkészíteni arra, hogy szerintünk esélye sincs átjönni velünk Románba... Ebben a hitünkben az egyenruhás emberkék is megerősítettek, így a tuareget ízibe lekaptuk a futóról és kicsit megfogyatkozva, Polyával édes kettesben léptük át a határt a kis kétüteműtől meg érzékeny búcsút vettünk...
Váltottunk egy kis helyi valutát is... természetesen alaposan át is nyomták a fejemet... Hiába: nem szabad a határon bóklászó kissé érdekes kinézetű váltóktól pénzt elfogadni... Lazán átráztak kb. 20%-kal... de meg is érdemeltem - minek halogattam az utolsó pillanatra mindent...
Az erdélyi út eseménytelenül zajlott...
Megérkezve tájékoztattak, hogy a Botondék épp az előbb robogtak ki a szállásunk udvarából...
Egy szűk óra várakozás után befutottak a DR-esek is... így már semmi sem akadályozhatott meg bennünket abban, hogy a triálos csapat üldözésére induljunk.
Kicsit féltem, hogy mi lesz a hegyoldallal... mert az eső az eső... De szerencsére az első pár kilométer alatt kiderült, hogy teljesen alaptalanul tördeltem a kezeimet, nem volt sár szinte sehol. A hegyoldalra felvezető meredek feljárót mindenki könnyedén vette.
Oly annyira, hogy bennem az az érzet kezdett megerősödni, hogy teljesen alaptalan volt az aggodalmam. Nem lesz itt semmi gond.
Persze erre azért később kicsit rácáfoltak az események... ;-)
A meredek hegyrefutás után próbáltam Botondék nyomát fellelni, ahol is leereszkedtek a Wellness völgybe... szerencsére nem találtam meg - így egy kifejezetten laza lejárón közelítettem meg a kihívások eme völgyét.... Ahol is nagyon-nagyon hamar ráakadtunk a sokkal nehezebb lejárón már alaposan elfáradt triálos csapatra... sőt ők arról tájékoztattak bennünket, hogy a Kardos Robi barátunk csúnyán meghúzta az oldalát (egy rossz mozdulatnál idegbecsípődése lett... vagy mi a szösz...) és így kénytelenek voltak egy kifejezetten meredek falú sziklavölgyben otthagyni - ahol is a mi segítségünkre vár. Így szépen visszafordultunk és mentünk segíteni a bajbajutott motoroson...
Persze mire odaértünk (kb. 1,5 km...) kiderült, hogy igazából lehet, hogy mi szorulunk segítségre... :-) Mert nem igazán voltunk még felkészülve a Wellness nyújtotta szolgáltatásokra.... Úgy mint a meredek hegyoldalra... az avar alatt álnokul megbújó sziklákra, amik persze mindig a legrosszabbkor gördültek ki a kerekek alól... a csak azért is mindig a menetirányra merőlegesen kidőlt emberderekú törzsű fákra... és a motorról letépni akaró sűrű aljnövényzetre... Szoptunk ezerrel... A tizedik motor felállítás után már majdnem mindenki kezdte sejteni, hogy ez a nap nem olyan álomutazás lesz mind a tegnapi...
Természetesen ettől függetlenül végig vigyorogtuk az egészet... bár egy egy vigyor nem tűnt túl őszintének... ;-) A tapasztaltabb motorosok természetesen minden esélyt megadtak a kevésbé rutinos társaiknak, hogy azok kellő gyakorlatra tehessenek szert, így csak a leg-leg-legutolsó esetben "rohantak" a már-már öngyilkosság gondolatával foglalkozó, a hegyoldalban levegő után kapkodó társaik segítségére.... De azért nem hagytunk magunk mögött senkit.
Szóval ez az első kicsit komolyabb feljáró igen sok munkát adott Botondnak, aki kénytelen volt a Kardos Robi motorja után még két Dr-t is felvinni a csúcsra... De végül is mindenki feljutott... :)
Ennél rosszabb már nem lehet reménykedtek a naivak... és hogy az őszintét megmondjam Botond is hajlott erre (lehet, hogy elfáradt kicsit a 3 motor felvitelébe?), szóval meglepően lájtosra vette a formát - de ez épp jól jött nekünk, akik még az előbbi sebeinket nyalogattuk...
Visszakísértük Robit a hegyoldalban elterülő tisztásra és ott magára hagytuk a becsípődésével... mi meg nekivágtunk egy kicsit ritkábbnak tűnő oldalazó csapásnak... Természetesen az eleinte sima gyep előbb bokrokban majd cserjésbe és végül erdőbe ment át és a meredekségét is el kezdte komolyan váltogatni... Talán ez okozta azt, hogy az egyik kaptatón Sada alászorult a DR-jének és eltörte a lábszárát, felszakította a lépét és kiköpte a tüdejét... ja és elveszítette a jókedvét is... De aztán gyorsan megvizsgáltuk és diagnosztizáltunk nála egy sima és hevenye "nem is akarok már motorozni" szindrómát, amit leginkább a még aliglábadozásának köszönhetett, de mivel erre való tekintettel én már számtalanszor megpróbáltam lebeszélni erről a túráról, így most simán csak nevelői célzattal magasról tettem az óbégatására...
Szóval küzdöttünk rendesen és kezdett visszatérni a társaságban az élet... újra kezdték élvezni a motorozás eme nem mindenki által kedvelt formáját... Kezdték észrevenni, hogy ha odafigyelnek, akkor igenis meg tudják csinálni... sőt! Egy-két feljárót már csak úgy önszorgalomból is ki-kipróbáltak... Orni-t például néha már-már úgy kellett leszedni a motorról...
Természetesen most is mesélhetnék órákat a kalandjainkról - de hát aki ott volt az tudja... aki meg nem az megérdemli, hogy tudatlanul hajtja álomra a fejét... mindenesetre egy kis ízelítőnek elkészítettem a második napról szóló felvételt is... tessék megnézni azt! :-)
A napvégére kicsit megcsappantunk, mert Sada - betegségére és a begyűjtött lábszártörés, veseleszakadás, lépdurranás stb... - hatására úgy döntött, hogy megkeresi a hegyoldalban ejtőző Robit és ott várja majd be a többieket...
Szóval a kicsit megcsappant csapat azért keményen csapatott tovább és a lejtők csak jöttek, az emelkedők egyre gyakrabban hajtottak fejet a kitartó kísérletezéseink láttán...
Közben BeneRobi megcsinálta a lejtőről lefelé, nyomvályúba/patakmederbe érkezéskor teljes átfordulásos világszámát, ami Botond szerint közel 10 pontos esés volt...
De mi sem maradtunk alul - dobáltuk a motorokat rendesen. Ennek ellenére összeségében szerencsésen megúsztunk... A napvégére még egy meredek patakvölgybe próbáltak becsábítani a triálosok, ahol is az első 20 méter után elénk táruló sűrűn kidőlt fákkal felszabdalt meredek medret látva hamarjában inunkban szált a bátorságunk és ki-ki a saját vehemenciájához mérten húzta a belét a hegyoldalban pihenő Robi és Sada után... :)
Így esett, hogy a táborhelyre végül is négy csoportban érkeztünk meg.
Megfáradt, de meg nem tört csapatunk izgatott várakozással bújt ágyba... ;-)) (Vagy ment kocsmába? Vagy hogy is volt ez??)
Előzetes tervek(voltak):
A tavalyi DR350-es találkozón fellelkesedve arra gondoltunk, hogy idén is szervezni kellene egyet... :-) Persze a fiatalok nem bírtak magukkal és minél előbb szeretnék letudni. Persze csak azért, hogy utána röviddel már szervezzhessék is a következőt.
Tehát szerveznénk egy három napos kiruccot... Amelyben átvágnánk az Alföldön, meghódítanánk Erdélyt, és harmadiknap egy kis kövesutazással hazatérnénk otthonainkba...
Részletek:
1. nap (péntek) mindenki lejön talpon Szegedre - itt megalszunk. (kb. Dabas-Sárira a templomhoz felmegyünk Sadával (Som??, Rudo??) elétek és onnan terepen jönnén végig együtt... kb. 11 órás onnani indulással... így terepezünk egy kb. 230 km-t sima alföldi körülmények között - de azért ne számítsá semmi kímélőre...) Szegeden RedMarynál foglaltunk szállást 2500Ft/fő - a szállásra eddig 4 főt jelentettem le: ESS, BRobi, TibiÉrdről, Drz-s csákó... ha modosul, szóljatok. Estére kellene valami vacsizós progi... Ezt még megbeszéljük.
2. nap (szombat) Polya az SM szettel jön, így neki még pénteken kereket kell cserélnie... Reggel 6-kor fel rakjuk a futóra Polya Dr-jét és a DRZ-t... és Makón a Tesco benzinkútnál randizunk 7:30-kor a talpon kimenőkkel (ez a szállástól kb. 30 km-re van - majd ledumáljuk!). Aszfalton legurulunk Ghiorok fölé és ott csinálok nektek egy kicsit hárdosabb lájtos hegyezős gurulást - azért ezt ne vedd annyira komolyan - vért fogsz ízzadni.) Itt már van egy 10 euro/fő/éjes szállás helyünk... ott alszunk...
3. nap (vasárnap) egy ici-picit lájtozunk még erdélybe (mondjuk világosi vár..., aztán kövön irány Szeged és kb. 14-re itt is vagyunk elbúcsúzunk és legkésőbb 15 órás szegedi indulással ki-ki mehet haza...
Péntek-Szombat-Vasárnap...
A leküzdendő szakaszok:
- dabas-szeged (terepen - hárdosabban) 260 km
- Szeged-Szállás (erdély) 130 km
- erdélyi terepezés max. 100 km
- Szállás-Szeged: 130 km..
Terepgumi erősen ajánlott !!!
Az útvonalat átnézve mindenkinek erősen javasolnám a kicsit terepesebb enduró gumit.. a leglájtosabb, amit el tudok képzelni az a FIM-es gumik...
Tessék jelentkezni .
| Eddigi résztvevők : Ess Taki Kistaki Polya Benerobi Tibierdrol Sada Orni747 |
